Megoldódott az űrből érkező különös rádiójel 40 éves rejtélye

1977 augusztusában egy rádióüzenet érkezett a Földre az űrből, idegenektől. Legalábbis akkoriban sokan így gondolták. A jelet Gerry Eyman csillagász észlelte, miközben az Ohiói Állami Egyetem Big Ear rádióteleszkópján dolgozott. A rádiójeleket a SETI-projekt részeként hallgatták, és akkoriban a távcsövet a Nyilas csillagkép Chi csillagcsoportjára irányították. Az eget pásztázva Eyman egy 72 másodperces rádióhullámkitörést észlelt. Egy gyors elemzést végezve bekarikázta a rajta lévő adatokat, és aláírta: “Hűha!”. Így kapta a jel a nevét.

Az elmúlt 40 évben a “Wow!” jelet sok ufológus közvetlen bizonyítéknak tekintette arra, hogy nem vagyunk egyedül ebben az univerzumban. Szakértők és laikusok egyaránt úgy vélték, hogy végre bizonyítékunk van a földönkívüli életre.

Antonio Paris, a firenzei Szent Péter Kollégium munkatársa azonban nemrég felfedezte a rejtélyes jel magyarázatát. A forrása egy üstököspár. A tudós megállapításait a Journal of the Washington Academy of Sciences című folyóiratban tették közzé.

A 266P/Christensen és a 335P/Gibbs üstökösök hatalmas (több millió kilométeres) hidrogénfelhőket hoznak létre maguk körül. Magát a 72 másodperces “Wow!” jelet, amelynek hullámhossza 21 cm, 1420 MHz-en észlelték, ami megfelel egy semleges hidrogén emissziós vonal rádiófrekvenciájának.

A párizsi csapat úgy döntött, hogy mélyebbre ás, és kiderítette, hogy a két üstökös viszonylag közel volt egymáshoz a jel vételének idején, és hogy a 266P/Christensen üstökös volt a fő forrása.

Bár ez a felfedezés minden bizonnyal fel fogja háborítani az idegenvadászok rajongóit, meg kell jegyeznünk, hogy a “Wow!” jel a legerősebb szokatlan rádiójel, amelyet valaha is sikerült fognunk, ami viszont azt jelzi, hogy képesek vagyunk pontosan értelmezni a minket körülvevő kozmosz jeleit és hangjait. Bizonyára reményt hagy bennünket abban is, hogy megpróbáljuk megfejteni a távoli csillagokról szinte minden évben hozzánk érkező több száz “furcsa, idegen” jelet.